Miért is kell vagyis nem kell csak jó ha telepítünk egy VNC szerver alkalmazást a vasunkra? Többek között azért, hogy utána grafikus felületen érjük el a kis kütyünket, plusz azért is mert nem minden művelet végezhető el SSH-n keresztül. Ha ez nem lenne elég indok, akkor mert csak. X11VNC szerver telepítése a megoldás.
Lássuk hogyan is kezdjünk neki:
Első lépés: Telepítsük fel az X11Vnc-t.
sudo apt-get install x11vnc sudo apt-get update
Ha ezzel megvagyunk akkor állítsunk be egy jelszót.
x11vnc -storepasswd
Ha beírtuk a jelszót, akkor ez lesz az alap jelszavunk amit a képen látható elérési úton linux vnc mappájában az alapértelmezett jelszófájlban tárolunk el. Ha akarjuk ellenőrizni, hogy sikeres volt-e a mentés akkor nano-val megnyithatjuk a file-t.
Ha máshol szeretnénk a jelszavunkat tárolni, akkor a következőképpen kell használni a storepasswd parancsot.
x11vnc -storepasswd jelszó_xy /elérési/út/jelszófájl
vagy
x11vnc -storepasswd /elérési/út/jelszófájl
Ebben az esetben amikor elindítjuk az alkalmazást, akkor nem elég csak az „x11vnc -usepw” parancsot használni hanem meg kell adni az elérési utat is a „-rfbauth /elérési/út/jelszófájl” paranccsal.
Ha ezzel megvagyunk akkor elindíthatjuk a VNC szervert a következő paranccsal:
x11vnc -usepw -forever
A „-forever” paramétert azért kell megadni mert, ha ezt nem tesszük meg akkor az első kapcsolódás után ha megszakad a kapcsolat a szerver le is áll.
A különböző paramétereket megtaláljuk itt.
Nos ha nem akarjuk azt, hogy az x11vnc szerver minden alkalommal elinduljon amikor a rendszerünk bebootolt, akkor ennyi volt csak a teendőnk. Viszont ha nem akarjuk, hogy minden egyes restart után el kelljen indítani a szervert akkor tegyük meg a következő lépéseket.
Hozzunk létre egy mappát az x11vnc desktop konfigurációs fájljának.
mkdir /home/pi/.config/autostart
Ha ezzel megvagyunk hozzuk létre a konfigurációs fájlt.
nano /home/pi/.config/autostart/x11vnc.desktop
Majd másoljuk bele a következőket:
[Desktop Entry]
Encoding=UTF-8
Type=Application
Name=X11VNC
Exec=x11vnc -forever -usepw -display :0 -ultrafilexfer
StartupNotify=false
Terminal=false
Hidden=false
Ha ezzel megvagyunk akkor mentsük el a file-t. (Ctrl+X,Y,Enter)
Majd indítsuk újra a rendszert. Amennyiben így nem indulna el magától a szerver, akkor ellenőrizzük le, hogy sikeresen bekerült-e a bootolt programok listájába. Ehhez van egy kiváló alkalmazás az „rconf” a további confighoz pedig használjuk a „sysv-rc-conf” nevű programot.
A telepítés roppant egyszerű:
aptitude install rcconf sysv-rc-conf
Ha ezzel megvagyunk akkor az „rcconf” paranccsal indítsuk el az alkalmazást és nézzük meg hogy elindul-e bootból az alkalmazásunk.
(Amennyiben nem indulna a szerver, akkor a sysv-rc-conf alkalmazással állítsuk be a boot sequence-t.)
Ha erről is meggyőződtünk, akkor akkor már nincs is más dolgunk, csak telepítsünk fel egy kliens alkalmazást arra a gépre, amiről csatlakozni szeretnénk a vasra. Személy szerint én egy windows 7-es Pc-ről csatlakozok a BananaPi-hez és ehhez egy UltraVNC nevű klienst használok, amit le lehet tölteni innen.
Ha letöltöttük az alkalmazást és telepítettük, akkor nyissuk meg. A következő felület fog várni minket:
Itt megadjuk az általunk konfigolt adapter Ip címét. A port automatikusan 5900. A „Quick options” értelemszerűen mint a képen „AUTO” és már csak a „Connect”-re kell kattintanunk.
Ezután ha mindent jól csináltunk akkor ez a kép fogad minket:
Beírjuk a jelszavunkat és a „Log On”-ra kattintunk. Ha ügyesek voltunk, márpedig ügyesek voltunk akkor megjelenik a BananaPi asztala.