Bananapi M1 – NAS – 1. rész
Mi is az a NAS?
A NAS egy mozaikszó (Network Attached Storage). Tehát egy hálózati adattároló egység. Az, hogy kinek milyen NAS funkciókra van szüksége, és hogy ki milyen hálózatba akarja beilleszteni a NAS-át azt előre el kell dönteni, és annak megfelelően kell kiválasztani az szerver oldali alkalmazásokat. Én kimondottan csak a saját szükségleteimre méretezett funkcióknak a telepítését és beállítását fogom bemutatni.
Mikre is van szükségem?
- – SSH elérés
- – VNC elérés
- – FTP szerver
- – DLNA szerver
- – SAMBA szerver
- – WAMP szerver
- – Torrent
- – OwnCloud Felhőtárhely
Hogyan is lesz a BananaPi M1-ből egy NAS?
A válasz egyszerű. A Bananapi M1 nagy előnye a RaspberryPi vasakkal szemben, hogy van Sata csatlakozási lehetőség. Viszont ennek hiánya nem akadály akkor sem, ha mi RaspberryPi-ből szeretnénk egy NAS-t kialakítani, mert a 2,5″-os külső Winyókat tudom csatlakoztatni hozzájuk. Ezeket alapértelmezett tárhelyként tudom „mount”-olni, így ebben a formában ezek a vasak is be tudják tölteni a NAS funkciókat.
Miért érdemes egy BananaPi-ből vagy RaspberryPi-ből NAS-t készíteni?
Nekem a válasz adja magát. Mert olcsóbb mint ha veszek egy NAS-t, és jobban is konfigurálható. Ennek mibenléte abból adódik, hogy egy választott Linux disztró ARM-ra optimalizált verzióját tudom feltepeíteni, és ezt tudom konfigurálni. Ezt leszámítva olyan egyéb funkciókkal tudom terhelni, ami egy NAS-ról nem mondható el. Ilyen lehet a különböző szenzorok monitorozása, továbbá ide sorolnám azokat a funkciókat is amik egyéb biztonsági megoldásokat jelentenek, pl webcamera szerver.
Egy gyakorlati példát hoznék fel. Az én BananaPi NAS-om jelenleg 3 hete működik újraindítás nélkül és eddig még 100%-os rendelkezésre állás mellett teszi mindezt.
De hogyan is kezdjünk neki ennek az egészek?
Van egy hardware config szükségünk. Ami többféle is lehet:
Az első megoldás: BananaPi + SD kártya ( min. 8 GB) + Sata kábel + 2,5″ winyó
A második megoldás: BananaPi + SD kártya ( min. 8 GB) + Portable winyó
Nálam az első megoldás volt a járható út, de hamarosan beszerzek egy másik merevlemezt is bővítés céljából. A konfiguráláshoz nem árt még pár Vas fizikai megléte. Ilyen pl egy HDMI-s monitor és kábel, vagy DVI-os monitor plusz átalakító és kábel, legalább addig, amíg az SSH-t konfiguráljuk. Ugyanez vonatkozik a billentyűzetre és az egérre is. A hálózati hozzáférés lehetőségét én most alapértelmezettnek tekintem.
Tegyük fel, hogy most már minden fizikai eszköz megléte adott.
Mi legyen a következő lépés?
Egy korábbi leírásom alapján telepítsük a kiválasztott oprendszert. Itt jegyezném meg, hogy ha valaki nem ugyanazt az oprendszert választja amit én, annak a különböző alkalmazások telepítsi és konfigurációs beállításai eltérhetnek a cikksorozat részeiben bemutatott beállításoktól.
Az én választott oprendszerem az Ubuntu Mate 15.04-es verziója. Amit letölthető –Innen–
A telepítési leírást pedig megtaláljuk a Blogon egy régebbi leírás keretein belül. –Itt–
Ha végeztünk a telepítéssel, akkor induljon a vas, és kezdjük meg az ismerkedést.
Első lépésként csatlakoztassuk a hálózatunkhoz az eszközt és állítsuk fix-re az Ip címünket. Ha nem szeretnénk megváltoztatni az Ip konfigot akkor a routerben rendeljünk a MAC címhez egy Fix Ip címet. Így maradhat a DHCP is és mindig tudjuk mi a Local Ip címünk.
Következő lépésként vagy nyissuk meg a software updatert vagy pedig parancssorból upgradeljünk.
Itt most feltételezem, hogy a Winyónk már javában rá van heggesztve a vasra ext4-re megformázott állapotban. Ennek tudatában lássuk, hogy miként is kell csatolni azt.
Nyissuk meg a nano-val az fstab fájlt és a következőképpen szerkesszük azt.
Itt lehetőleg most tekintsünk el attól, hogy én milyen elnevezést használtam. Ha ezzel megvagyunk, akkor nyomjunk egy restartot, és lássuk a végeredményt.
Ha ezzel megvagyunk, és tökéletesen működik a felcsatolt meghajtó, akkor telepítsük az SSH-t. A legtöbb linux disztro alaptartozéka az SSH szerver, viszont ha nem lenne az, akkor a következő paranccsal telepíthetjük az OpenSSH-t.
sudo apt-get install openssh-server
További beállítási lehetőségeket találunk: –ITT–
Ezzel a momentummal zárnám is a cikksorozat első részét. A következő részben az X11VNC telepítését és konfigurálását mutatom be a VSFTPD szerverrel együtt. Idő hiányában sajnos ez már csak napok és hetek kérdése.
